Az állami bölcsödei nevelés a magyar nyelv elsajátításáról szól, idegennyelvről nemigen hallottam. Esetleg különórákat tudok elképzelni, hogy kérhetnek a szülők a gyermek számára. Ha valaki találkozott olyan állami bölcsödével, ahol van idegennyelvű többletszolgáltatás, kérem ossza meg velünk!

Sokkal többet tudok a magán bölcsödékről, ha egyáltalán bölcsödéknek nevezhetjük őket. Bízom benne, hogy a jövőben igazi bölcsödék is fognak nyílni. Az elmúlt 6 éves tapasztalatom alapján a budapesti kínálatot inkább magánóvodai minicsoportnak hívnám. Kivétel nélkül mindegyikhez tartozik óvoda és sokszor a gyerekek keverednek az udvaron. 6 évvel ezelőtt nehéz volt olyat találnom, ahol legalább el vannak szeparálva a nagyoktól és valamelyest betartják a higiéniai előírásokat.

A lányomnak találtam ilyet és rögtön jött a nagy kérdés:
-szakképzett bölcsis nénit válasszak, aki remélhetőleg megfelelően kezeli a gyerekeket (jajj, ezért miért is fizetek?),
-vagy pedig külföldi származású, szakképzettséggel nem rendelkező bot csinálta bölcsisnénit (vagy bácsit), aki idegennyelven beszél hozzá?

Végül nem én döntöttem, hanem a lányom. A magyar és a német csoport egymás mellett volt, és bár én a német csoportot választottam, ő az első nap átköltözött a magyar csoportba és soha többé nem volt hajlandó visszamenni a kissé rideg német hölgyhöz. Természetesen nem itt mélyült el lányom német nyelvtudása. Viszont volt egy kislány, aki a német csoportba járt, anyukája görög, apukája német és tökéletesen megtanult magyarul :-) .

A fiamnál kevesebb energiát öltem a bölcsöde keresésbe, egy számomra megfelelő elhelyezkedésű angol-magyar óvoda minicsoportját választottam. A szakképesítésektől és tapasztalattól mentes óvóbácsi a fiam első napján kezdte meg munkáját. Elalváskor nem volt átöltözés, homokosan kerültek az ágyba a kölykök. Nem volt pelenkázó és a pelenkák egész nap egy szobában voltak a gyerekekkel. A kedvencem mégis az, amikor a 30 fokosra fűtött szobában egy 3 pokróccal betakart lázas gyereket találtam. Még élt... szerencsére. A többi gyerektől persze nem volt elszeparálva. A gyerekgyűlőlő dadus feladatai igen korlátozottak voltak, leginkább evés-ivás és takarítás, gyerekhez nem nyúlt, nem segített. Az egyik óvonő angolul beszélt hozzájuk néha, bevallom eredményét és értelmét nem láttam. Mégis egy szeretetteljes óvodáról van szó, ahol rengeteget lehetett kint lenni a levegőn, így a fiam nagyon szerette.

Ami fontos a magánbölcsiknél, hogy a személyzet igen változó. Míg egy állami intézményben ugyanazokkal találkozunk évek múlva is, sajnos a magánintézményekben a 2. évnél már új arcokat fogunk látni. A mi tragédiánk, ami miatt nem ott fejeztük/zük be az óvodát, ahol a bölcsödét, az a szülői igényeket mellőző rossz vezetői döntés. Mindkét esetünkben rengeteg gyereket vittek el az intézményekből, ráadásul egyszerre. A lányomnál a német óvónők elbocsátása volt a hiba (a sokat fizető szülők ezt sérelmezték és 19 gyerekből 3 maradt), a fiamnál pedig a dadus előléptetése volt a kegyelemdöfés még nekem is, hisz így már a szeretetteljes környezetnek is lőttek (itt a fiam korosztályából egy gyerek sem maradt). Én fontosnak tartom, hogy a gyerekem korosztályából legyenek többen is, hogy legyen kivel játszania, összemérnie az erejét és tudását.

Összességében nekem nincs olyan bölcsödei tapasztalatom, ahol ragadt volna a nyelv a gyerekre. Aminek igazán értelme lenne, az a kizárólag csak pl. angolul beszélő bölcsisnéni, akinek igenis szükséges, hogy legyen szakképzettsége. Én ilyet nem találtam. Viszont találtam olyat, ahol egy fekete srác pelenkázta volna a lányomat. Nem vagyok rasszista, de a szakképzettséget még feltételezni sem mertem.

Közelebbről megnézve a bölcsis nénik/bácsik munkáját, nehéz is a helyzet. Napi 8 órában pelenkáz, öltöztet, orrot fúj, képzett legyen és még beszéljen lehetőleg anyanyelvi szinten egy nyelvet is. Nagy eséllyel egy román nyelvű böcsit tudnánk ilyen feltételekkel nyitni. Mégis, ha valaki találkozott ilyennel, várom a listát!